Felmentek a szobába, Harry megáll előtted és azt mondja:

- Szeretném, ha ez az éjszaka sokkal jobb legyen, mint az eddigiek.

- Húha, akkor nagyon bele kell húznod, ugyanis az utóbbi éjszakáknál jobb nem hiszem, hogy lehet.

- Csak figyelj! - megcsókol és óvatosan ledönt az ágyra. A csókja olyan jó volt, mint még eddig soha. Édes és forró.

- Soha nem fogok senkit ennyire szeretni, mint téged - mondja és újra megcsókol. Már majdnem megtörténik a dolog, amikor Liam kopog az ajtón.

- Tessék! - szól ki Harry.

- Csak szeretnék szólni, hogy benne vagy a TV-ben!

Bekapcsoljátok ti is a TV-t, mert kíváncsi vagy, hogy miért is van benne. Azt mutatják, ahogy Harry a szerelmi életéről beszél. Azt mondja, hogy ennyire még sosem volt szerelmes, mint most. A lánnyal, akivel most van együtt, sose akarja elveszíteni. Majd mikor vége, Harry kikapcsolja a TV-t és rádmosolyog.

- Ez nem hiszem el. Annyira aranyos vagy! A TV-ben elmondod, hogy mennyire szeretsz, pedig személyesen is sokszor mondod. Én vagyok a legszerencsésebb lány az égész világon! - mondod.

- Én meg a legszerencsésebb fiú. Lehet, hogy már unod, de még egyszer elmondom: Szeretlek!

- Lehet, hogy már te is unod de: Én is téged!

És újra csókolózni kezdtek. Majd végül lefekszel vele. Hajnalig hancúroztok, majd elalszol a mellkasán. Reggel, mikor felébredsz és mész le látod, hogy a fiúk szépen megterítettek és amikor rádnéztek azt mondja Zayn:

- De jó, hogy felébrdtél. Kész a reggeli.

- Ez nagyon aranyos tőletek! - mondod és leülsz. Evés közben még beszélgettek egy kicsit, majd mikor megreggeliztetek felmész és bepakolsz a bőröndbe. Harry is felmegy és azt mondja:

- Annyira sajnálom, hogy elmész! - és megölel hátulról.

- Tudom, én is - és megfogod a kezét. De tudod ezt a távkapcsolatos dolgot még meg kéne beszélnünk. Téged körülvesznek a lányok és...

- Ne is folytasd - vág közbe - sose fogok mást szeretni. Csak téged! És nem fogok veled szakítani. Vagy... te ezt akarod?

- Nem dehogyis. Csak...

- Nézd, én nem fogom hagyni, hogy a kapcsolatunk megszakadjon egy kis távolság miatt. Szeretlek és ez örökké így is lesz! - és megcsókol.

- Na, de mostmár ha itt vagy, segíts pakolni! - mondod.

- Oké.

Bepakoltok mindent a bőrndbe és még maradt egy pár óra, amit szeretnél Harryvel kettesben tölteni, tehát elmentek sétálni a parkba.

- Ez a hely is hiányozni fog - mondod.

- Én is nagyon szeretek ide jönni. De veled sokkal jobb, mint egyedül.

Leültök egy padra a szökőkút közelében, ami épp nem megy, ugyanis télen megfagyna a víz.

- Emlékszem még arra a napra, amikor a hotelszobában hallottam Louisék hangját és átmentem hozzátok. Te nyitottál ajtót. Annyira megörültem, hogy legszivesebben agyonra szorongattalak volna.

- Amikor megláttalak az ajtóban már akkor nagyon megtetszettél - mondja Harry - De aztán nemsokára össze is jöttünk. Emlékszem még az első csókra. Annyira jó volt.

- Igen. Nagyon jó volt. De az összes többi csók is.

- Mint például ez? - és megcsókol.

- Igen. De mostmár indulnunk kéne.

- Rendben. Felálltok, Harry megfogja a kezed és elindultok. Útközben még nézegetitek a kirakatot, majd mikor hazaértek szólsz a fiúknak, hogy mostmár indulni kéne a repülőtérre. Mindenki felöltözik és elkisérnek. Nemsokára indul a repülő, szóval elbúcsúzol tőlük. Meölelsz mindenkit, majd Harryhez is odamész és egy nagy csókot adsz neki.

- Interneten még beszélünk - mondod - hiányozni fogtok!

- Te is nekünk! Nagyon!

- Sziasztok! - búcsúzol el tőlük.

- Szia jó utat! - köszönnek el ők is.

Egész úton a videókat, képeket nézed, amiket készítettél. Néha-néha kifolyik egy könnycsepp a szemedből. Mikor leszáll a repülő a szüleid már ott várnak téged.

- Jaj, de jó már látni téged! - szalad oda anyukád és megölel.

- Sziasztok! - köszönsz nekik.

- Jól vagy? Jó volt az út? - kérdezi apukád.

- Igen, jó volt - és elkezdesz sírni.

- Mi a baj? - kérdezik.

- Semmi.

- De látom, hogy van valami! Baj van?

- Nincs semmi, csak hiányzik a londoni élet.

Elindultok hazafelé a repülőtérről. Bemész a szobádba, ami az emeleten van. Meglátod a srácokat, de már csak poszterként. Szomorúan leülsz az ágyadra és elgondolkozol. Mennyire jó volt velük. Minden napod izgalmasan telt. Nem voltak unalmas hétköznapok. Hogy fogod ezt tovább bírni? Ekkor bejön anyukád és azt mondja:

- Mostmár menj aludni, holnap korán kell kelned az iskolába.

- Iskolába?!

- Igen. A téli szünet csak jövőhéten kezdődik!

Nagy nehezen elmész aludni.

 

Olvasd tovább. Talán még nincs vége örökre a 1D-nek!

Oldal: 22.rész
One Direction Történetek - © 2008 - 2024 - one-direction-tortenetek.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat